6.5. Gyűrűsférgek

Gyurusfereg mozgasa. Gyűrűsférgek

Rend: Kétpár-heréjű giliszták Opisthopora A gyűrűsférgek tengerben élő csoportját alkotja a számos tulajdonság tekintetében heterogén soksertéjűek Polychaeta osztálya. Váltivarú állatok, jellemző tulajdonságuk, hogy szelvényenkénti, páros csonklábaik vannak.

Az olajosgiliszták néhány mm nagyságú, többnyire ivartalanul szaporodó, édesvízben élő állatok. A nyeregképzők hímnős, kifejlett példányain legalább a szaporodási időszakban megtalálható a mirigyes megvastagodás, csonklábaik hiányoznak, sertéik száma redukálódott vagy hiányzik. Kevéssertéjűek Oligochaeta A legtöbb faj szárazföldi, talajlakó, de édesvízben, ritkábban tengerben is előfordulnak.

A szárazföldiek szinte mindenütt, de elsősorban a mérsékelt éghajlati övben, nyirkos, szerves anyagban gazdag talajban élnek. Gyurusfereg mozgasa vízben élők főleg a vízfenéken élnek, a szárazföldieknél mozgékonyabbak, érzékszerveik jól fejlettek, sertéik hosszabbak.

gyurusfereg mozgasa belfergesseg veszelyei

A további jellemzés elsősorban a földigilisztákra vonatkozik. Testük alakja általában hosszan megnyúlt, a hasoldalon egyes fajoknál kissé, másoknál erősebben lapított. Testhosszúságuk igen változó. Előfordulnak alig 1 gyurusfereg mozgasa és több 10 cm nagyságú fajok is. A szárazföldi fajok a vízben élőknél nagyobbak, trópusi területeken előfordulnak több méter hosszúak is.

Testük színét vörös, barna, bíbor és zöld pigmentek is adhatják, de vannak fajok, ahol ez nem fordul elő. A végső szín a pigmentek kevert hatásából, illetve az interferencia jelenségéből áll össze.

Sok fajnál a vöröses szín a vér hemoglobintartalmából ered, vagy a táplálék lebontása során keletkező termékek adhatnak jellegzetes színezetet.

Hátoldaluk sötétebb árnyalatú, mint a hasoldaluk. A kifejlett állatok teste általában 30— gyűrűszerű szelvényre osztott. Testükön az elsődleges és másodlagos gyűrűzöttség egyaránt előfordulhat. Elkülönült fejük nincs, de a feji végen serte nélküli fejszelvény peristomium van, amelyen mechanoreceptorokat és kemoreceptorokat viselő fejlebeny prostomium található. Ennek alakja és a következő szelvényhez való kapcsolódás módja a különböző taxonok elkülönítéséhez nyújt támpontot.

A feji és a farki vég szelvényeinek kivételével testüket rendkívül változatos alakulásban serték boríthatják. Rendeződhetnek háti és hasi sorokba, vagy gyűrűszerűen körbevehetik a szelvényt. Számuk változó, lehet akár 50— serte is egy szelvényen, de általában ennél kevesebb fordul elő, sőt egyes fajoknál hiányozhatnak is. A serték tokokban ülnek, melyeknek saját izomzatuk van. A serték fontos szerepet töltenek be a helyváltoztatásban.

A serték gyurusfereg mozgasa, elhelyezkedése és száma jellegzetes taxonómiai bélyeg. A farokszelvény pigidium az utolsó, sertéket nem viselő szelvény, amelyen a végbélnyílás található. A szelvények közötti válaszfalak septum az első és a második szomita között hiányoznak, valamint nem teljesek a test elején lévő gyurusfereg mozgasa szelvény között.

A dorzális mezentérium csak a szeptumoknál ismerhető fel, míg a ventrális mezentérium nem éri el a test falát, így a jobb és bal oldali testüregfél egymással kapcsolatban van. A szeptumok rugalmas alakváltozása a mozgás során lehetővé teszi a testfolyadék elmozdulását.

Legfrissebb tételek

A fajok egy részénél a testüreg a háti póruson keresztül kapcsolatban van a külvilággal. Ezen keresztül cölomafolyadékot préselhet ki magából az állat. A kibocsátott folyadék nedvesen tartja a testfelszínt, dezinficiáló és riasztó hatású. Valószínűleg szerepe van a hibernáció alkalmával maguk körül kialakított védőtok falának szilárdításában,keményítésében is. Bőrizomtömlőjük felszíni rétegét az epidermisz alkotja, amely egyrétegű hengerhámsejtekből áll Felszínükön általában nagyon vékony, rugalmas, albumoid anyagú kutikularéteg van.

A hámsejtek között egysejtű gyurusfereg mozgasa termelik azt a nyálkaanyagot, amely nedvesen tartja a hámsejtek felszínét, lehetővé téve a gázcserét és elősegítve a mozgást. A hámrétegben számos érzékelősejt van. A körkörös izomrétegben pigmentsejtek, kötőszöveti sejtek, gyurusfereg mozgasa gyurusfereg mozgasa elő.

Periodikus és ellentétes fázisban zajló összehúzódásuk eredményeként testükön jellegzetes perisztaltikus mozgás fut végig. Mozgáskor az állat a gyurusfereg mozgasa szakaszok szelvényein lévő sertékkel az aljzaton megkapaszkodik, és a hátrább lévő szelvényeket megrövidítve maga után húzza a test többi részét. Bár a táplálkozásmódjuk változatos lehet, azonban jól tagolt emésztőkészülékük felépítése a gyurusfereg mozgasa csoportoknál nagy hasonlóságot mutat.

Ennek részei a szájnyílás, a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a begy, a gyomor, a középbél, az utóbél és a végbélnyílás A garat erős izomzatú, gyurusfereg mozgasa kiölthető. A földigiliszták garatjának kitüremkedését a hozzá kapcsolódó, ferdén álló szeptumok összehúzódása váltja ki.

A garat fala mirigyekben igen gazdag. Az itt termelődött nyálka csúszóssá teszi a táplálékot, ami a talajlakó, többnyire kevéssé nedves táplálékot fogyasztó giliszták számára rendkívül fontos. A Lumbricus fajoknál proteáztermelést is kimutattak ezen a szakaszon. A nyelőcső kevésbé izmolt.

folyékony parazita orvosság

gyurusfereg mozgasa A szárazföldi fajok egy részénél járulékos szervként ide kapcsolódnak a Morren-féle mészmirigyek Számuk és elhelyezkedésük fontos rendszertani bélyeg. A mirigyhámsejtek képesek felvenni a vérből a táplálékkal bejutott kalcium-ionokat, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe.

A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza. A táplálékkal felvett szerves savak közömbösítése is a kalciumionok segítségével valósul meg. Így nem borul fel a szervezet sav-bázis egyensúlya.

Az ürülékkel távozó kalcium hozzájárul a föld alatti járatok falának szilárdításához. A nyelőcső és a begy belső felszínét vékony kutikularéteg borítja. A begynek raktározó szerepe van.

Innen a táplálék a gyomorba kerül. A gyomor belsejét borító vastagabb kutikularéteg és az erőteljes izommozgás segíti a táplálék szétdarabolását. A középbél belső felszíne tipikus esetben egyrétegű, csillós hámmal borított. Alatta kapillárisokat tartalmazó laza rostos kötőszövet, majd körkörös és hosszanti izomrétegek és legkívül a peritoneum viszcerális lemeze található.

gyurusfereg mozgasa megtisztitas a parazitaktol es fergektol

A bélcső hámrétegében egysejtű enzim- és nyálkatermelő mirigyek vannak. Az emésztés jórészt extracellularis. Teniosis anaemia pepszin, tripszinlipáz, amiláz, és még nem egyértelműen eldöntötten celluláz gyurusfereg mozgasa mutattak ki. A gyűrűsférgek jó része rendelkezik azzal a képességgel, hogy kültakaróján keresztül képes aminosavakat, zsírsavakat és glükózt felvenni.

A kültakaró felszínére leadott proteáz enzim nemcsak a kórokozóktól védi meg, hanem a külső emésztés révén a hámsejtek a tápanyagot is fel tudják venni. A középbél háti oldalán hosszanti betűrődés typhlosolis redő futhat végig, amely a felszívó felületet növeli. A bélcső külső felületén peritoneum sejtekből módosult, sárgás színű kloragogén chloragogen sejtek ülnek A glikogén és zsír szintézisére, raktározására, szállítására, valamint a karbamid kiválasztására, aminosavak bontására és káros vagy felesleges anyagcsere-végtermékek tárolására is szolgálnak.

Az utóbélszakaszon redő nincs, kloragogén sejtek nem borítják. Az ürülék a végbélnyíláson át távozik. A vízi kevéssertéjűek alapvetően detritusz- és algaevők, míg a szárazföldiek elhalt növényi részeket fogyasztanak. A talajlakó giliszták egy része táplálkozás céljából általában éjszaka jön fel a talaj felszínére. A növényi részekkel együtt felvett talajszemcsék, ásványi részek segítik a táplálék őrlését, aprítását.

Elkülönült légzőszervük nincs. A testfelszínüket borító nyálkarétegből az oxigén diffúzióval jut be a hámsejtekbe, majd innen a kapilláris erek vérplazmájába. Az oxigén szállítását a vérplazmában oldott hemoglobin segíti elő.

A gyurusfereg mozgasa szén-dioxid diffúzió útján távozik. A földigiliszták az alacsony oxigénellátottsághoz igazítják anyagcsere-intenzitásukat, és meglepő módon a hemoglobin elsősorban magasabb oxigéntenzió esetén szolgál az oxigén szállítására.

A földigiliszták érzékenyen reagálnak az oxigéntartalom hirtelen csökkenésére vagy hiányára, igyekeznek az adott helyről gyurusfereg mozgasa.

Gyurusfereg mozgasa jönnek fel esőzés után a talajfelszínre is. Az Enchytraeidae család egyes képviselőinek nincsen az oxigén szállítására szolgáló légzési pigmentjük. Egyes vízi életmódú fajoknál pl. Tubifex a kültakarón keresztül zajló gázcserén kívül fontos szerepe van a végbéltájéki béllégzésnek is. A friss víz bejutását a végbél pumpáló mozgása biztosítja.

A gyűrűsférgek törzse

E csővájó férgek feji végükkel a laza közegbe fúrják magukat, míg szabadon lévő hátulsó testvégük ritmikus mozgatásával frissítik fel a körülöttük lévő vizet. Keringési rendszerük zárt típusú, az erekben vér kering. A folyékony plazmában színtelen sejtek, amőbociták és a fajok többségénél oldott állapotban lévő hemoglobin található.

A kis kapillárisok falát csak a vékony endotélium alkotja, a nagyobb és nem lüktető ereket még egy erősebb alaphártya is körülveszi, kevés izomelemmel kiegészítve. A pulzáló ereknek vastagabb izomrétege is van, és gyakran endotélium eredetű billentyűk is kifejlődnek.

A bélcső feletti és alatti hosszanti erek különösen jól fejlettek. A vér a háti érben előre, a hasi érben hátrafelé áramlik. Ezt a két főeret szelvényenként oldalsó erek kötik össze. Ezek közé tartoznak a testfalhoz futó érpályák, amelyeknek elsősorban a légzési gázok, kisebb részben a tápanyagok ésanyagcsere-végtermékek szállításában van szerepük Ugyancsak gyurusfereg mozgasa oldalsó erekhez tartozik a kiválasztószervek érrendszere.

A kis testű kevéssertéjű gyűrűsférgeknél hiányozhat az epidermisz alatti kapillárishálózat. A háti ér kapcsolatban van a hasdúclánc alatt futó hosszanti érpályával is, így az idegrendszer mindig friss, oxigénben gazdag vért kap.

6.5. Gyűrűsférgek

További hosszanti erek fordulhatnak elő a hasdúclánc gyurusfereg mozgasa oldalán, illetve a tiflozóliszredőben is. A vér mozgatásában szerepet játszhat a háti hosszanti ér és a gyurusfereg mozgasa kapcsolódó haránterek is. Erőteljes pulzálásuk a vért a háti edényből a hasi edénybe löki.

Számuk változó, a vízben élőknél általában egy pár, a Lumbricus giardia lambdia öt pár. A lüktető érszakasz működését, a falában lévő izomsejtek összehúzódását részben az erek falában lévő ganglionsejtek, másrészt az erek tágulása válthatja ki.

Gyűrűsférgek keringése

A hosszanti háti ér és a pulzáló haránterek működése nem koordinált, és az egymást követő szelvényekben lévő szívek is eltérő ritmusban húzódnak össze. Ez az első és utolsó néhány szelvény kivételével minden szelvényben párosan előforduló szerv.

gyurusfereg mozgasa giardiasis humans

Csillós tölcsérrel nephrostoma kezdődik az egyik szelvényben, ami egy igen rövid csőszakaszban folytatódik és átvezet a mögötte lévő szelvénybe. Itt hosszú, kanyargós, kapillárishálózattal körülvett csatornarendszert alkot, amelynek kezdeti szűkebb és tágasabb középszakaszát csillós hám béleli. Ezt követően egy kiszélesedett ampulla, majd egy hosszabb tágult csőszakasz, végül egy izmos rész terminális vesiculum következik.

Ez utóbbi, húgyhólyagként is szolgáló rész megléte, alakja vagy hiánya fontos rendszertani bélyeg. A kivezető nyílások nephridioporus tehát a nephrostomát követő szelvényben nyílnak a külvilágra. Fejlett keringési rendszerrel bíró gyurusfereg mozgasa mozgasa pl. A gyűrűsférgek többsége, a vízben élők elsődlegesen ammóniát adnak le kiválasztó működésük gyurusfereg mozgasa.

A szárazföldi élettérhez való alkalmazkodás során ez többnyire megváltozott, megnőtt az urea ürítésaránya. A gilisztáknál még így is jelentős az ammónialeadás. Idegrendszerük központja a garat feletti dúcpár összeolvadásából létrejött agydúc, amely a garatideggyűrű révén a garat alatti dúcpárral létesít kapcsolatot Ez utóbbi a hasdúcláncban folytatódik, amely a hasoldali izomzat felett, a testüregben helyezkedik el. Arc parazita orvosság gyűrűsférgek fejletlenebb formáinál az agydúc a prosztomiumban van, míg a fejlettebbeknél fokozatosan egyre hátrébb került, így például a Lumbricus fajoknál az agydúc és a garat alatti dúc a 3—4.

Férgek törzsei

Valamennyi szelvényben dúcpárok vannak, amelyek a Lumbricus fajoknál egymással összeolvadtak. A garat alatti dúc általában fejlettebb a soron következőknél.

Az egymást követő szelvényekben lévő dúcokat connectivumok kötik össze. Periferiális idegrendszerüket a dúcokból mindkét oldalra kiinduló 4 pár vízi kevéssertéjűeknélilletve 3 pár szárazföldieknél elágazó ideg alkotja Ezek látják el afferens és efferens idegágakkal a belső szerveket, a testfal izomzatát, az érzékszerveket.

A szelvényenként így kialakult neuroszomita egységek helyi reflexválasz adására képesek. Neuroszekréciós sejtek elsősorban az agydúcban fordulnak elő. Szerepük van a szaporodás gyurusfereg mozgasa és a regenerációban. Az impulzus szinaptikus átkapcsolások nélkül fut végig a test hosszában. A vastagabb axon gyorsabb vezetést tesz lehetővé. Tipikus esetben a hasdúclánc hátoldalán három, a hasoldalán két a hátoldaliakhoz képest jóval kisebb gyurusfereg mozgasa rost fut. A középső háti ág az agyból visz mozgató impulzusokat a végrehajtó izomzathoz.

Ebből az ágból minden szelvényhez kétoldalt leágazás lép ki. Az oldalsó háti ágak a szelvényekben lévő érzékszervekből viszik az ingerületet a fej felé. Az említett két ág az egyes szelvényekben egymással is kapcsolatot létesít.

Érzékszerveik az epidermiszrétegbe ágyazottak, általában egyszerű felépítésűek, mert csak néhány, támasztósejtekkel körülvett érzékelősejt alkotja őket. Gyurusfereg mozgasa fordulnak elő a feji és farki végen, a szájüregben, az egyes szelvények gyurusfereg mozgasa részén.

Minden érzékelősejt apikális gyurusfereg mozgasa szőrszerű nyúlvány van, amely a kutikula pórusán át érintkezik a külvilággal.